Évek óta temetik a Moore-törvényt. Az Intel-társalapító Gordon Moore 1965-ös jóslata, miszerint egy integrált áramkörön a tranzisztorok száma kétévente megduplázódik, több mint fél évszázadon át a digitális forradalom csendes motorja volt. Neki köszönhettük a PC-k, az internet és a zsebünkben lapuló okostelefonok elterjedését. Az utóbbi évtizedben azonban a miniatürizálás egyre keményebb fizikai falakba ütközött. Ahogy a tranzisztorok mérete az atomi léptékhez közelített, a kvantum-alagúteffektus és a hőelvezetés problémái szinte leküzdhetetlennek tűntek. Sokan már a fejlődés lassú haláláról beszéltek, amikor az IBM bejelentette: legyártották a világ első 2 nanométeres chipjét.
Az áttörés nem csupán annyit jelent, hogy a mérnökök még egy kicsit összébb zsúfolták az alkatrészeket. A valódi innováció az architektúra teljes újragondolásában rejlik. A jelenleg uralkodó FinFET technológiát a Gate-All-Around (GAA) felépítés váltja, ahol a tranzisztor vezérlőelektródája már nem csak felülről, hanem teljesen körbeöleli a vezető csatornát. Ezzel drasztikusan csökken az áramszivárgás és sokkal precízebb vezérlés válik lehetővé. Mindezt kiegészíti a chipek háromdimenziós rétegzése, a 3D stacking. Ahelyett, hogy egy sík lapon terjeszkednének, a gyártók most már felfelé is építkeznek, egymásra pakolva a logikai és memóriaelemeket. Olyan ez, mintha egy várost nem a végtelenségig nyújtanánk a külvárosok felé, hanem sűrűbbé és hatékonyabbá tennénk a felhőkarcolókkal.
De mit jelent mindez egy magyar vállalkozás számára? Az IBM szerint az új chipek a ma legfejlettebbnek számító 7 nanométeres lapkákhoz képest 45 százalékkal nagyobb teljesítményt nyújtanak azonos fogyasztás mellett. Vagy ami még izgalmasabb: ugyanazt a teljesítményt 75 százalékkal kevesebb energiával hozzák. Ez a két adat üzleti nyelvre fordítva gyorsabb vállalati alkalmazásokat, hatékonyabb adatfeldolgozást és valós idejű analitikát jelent. Egy gyorsabban betöltő webáruház, egy azonnal reagáló vállalatirányítási rendszer vagy egy másodpercek alatt lefutó pénzügyi modell mind közvetlen üzleti hasznot hoznak.
A 75 százalékos energiahatékonyság-javulás pedig talán még ennél is fontosabb. Egy saját szervereket üzemeltető kkv számára ez a villanyszámla és a hűtési költségek drasztikus csökkenését vetíti előre. Aki pedig felhőszolgáltatást használ, az a szolgáltatók kedvezőbb áraiban vagy nagyobb teljesítményű csomagjaiban fogja megérezni a változást. Az adatközpontok már ma is a világ energiafogyasztásának jelentős részéért felelnek, így minden ilyen lépés gazdasági és fenntarthatósági szempontból is kulcsfontosságú. Hogy a mindennapokban is érezzük a súlyát: egy mobiltelefon akkumulátor-üzemideje ezzel a technológiával akár a négyszeresére is nőhet.
Azonnali csodára persze nem érdemes számítani. Az új technológia tömeggyártása és széles körű elterjedése még éveket vehet igénybe, a kezdeti költségek pedig magasak lesznek. A valódi haszon fokozatosan, a szerverek, a munkaállomások, majd a végfelhasználói eszközök cserélődésével csapódik le. Az IT-döntéshozóknak azonban már most fel kell készülniük. A megnövekedett számítási kapacitás a kiberbiztonságban is új helyzetet teremt. A nagyobb teljesítmény ugyanis nemcsak a védelmi rendszereknek ad új fegyvert a komplex fenyegetések elemzésére, hanem a támadóknak is, akik gyorsabban törhetnek fel titkosításokat vagy dolgozhatnak ki kifinomultabb módszereket. A hardverfejlesztéssel a biztonsági stratégiának is lépést kell tartania.
Az IBM fejlesztése egyúttal rámutat a számítástechnika jövőjének egy fontosabb trendjére is. A klasszikus, szilíciumalapú chipek új lendületet kaptak, de a háttérben már formálódnak a teljesen új paradigmák. A kvantumszámítógépek bizonyos problémák megoldásában hozhatnak elképzelhetetlen ugrást, a neuromorfikus chipek pedig az emberi agy működését utánozva forradalmasíthatják a mesterséges intelligenciát. Ezek nem egymás riválisai, hanem kiegészítői. A jövő informatikai rendszerei valószínűleg hibrid architektúrák lesznek, ahol minden feladatot az arra legalkalmasabb processzor végez el.
A Moore-törvény tehát nem halt meg, hanem több ágra szakadt. A puszta miniatürizálás helyett a hangsúly az okosabb architektúrákra, az energiahatékonyságra és a specializált megoldásokra tevődik át. A hazai cégek számára ez azt jelenti, hogy a technológiai versenyképesség megőrzése a jövőben még inkább stratégiai gondolkodást igényel. A kérdés már nem az, hogy a fejlődés megáll-e, hanem az, hogy a magyar vállalkozások hogyan tudják a legjobban kiaknázni a belőle fakadó új lehetőségeket.
